Szabó Lőrinc / Egy kis értelmet a reménynek
.
Nem boldogságot, csak hitet, csak
egy kis értelmet a reménynek,
adj, Istenem,
emberi sorsot a szegénynek!
.
Nézd, gyönyörű volna az élet
van pénz, nő, fény, expressz, vasárnap,
és milliók
rabjai a nyomoruságnak.
.
Nézd, hogy tesz tönkre milliókat
ezerféle ravasz gonoszság,
pedig erős
nép nélkül elpusztul az ország.
.
Nektárral és ambróziával
csordul a Föld, s nem jut kenyér se, -
mondd, Istenem,
örvény az ember szenvedése?
.
Mondd, látsz minket? Voltál te éhes?
Fáztál valaha? Ugye, fáztál?
Szidtad magad,
mikor téli esőben áztál?
.
Ha nem éheztél, dideregtél,
nem szólok hozzád soha többet,
úgyse tudod,
mit gondol a szegény előtted;
.
de ha tudod, mi a csalódás,
ha gazdag vagy, de vagy szegény is,
akkor, uram,
hozzád küldöm imámat én is:
.
Ne bántsd a pénzes nyomorultat,
ki közönyével megtiport
de add nekem
ajkáról a biztos mosolyt,
.
a hitet, erőt! Adj új lelket
a sok-sok hitetlen szegénynek,
adj, Istenem,
egy kis értelmet a reménynek!

Válasz

"A nõ azt akarja, hogy ok nélkül, "miért" nélkül szeressék: nem azért, mert szép vagy jó, vagy kedves, vagy művelt, vagy elmés, hanem azért, mert olyan, amilyen."

(Henri Frédéric Amiel)

Válasz

Szuhanics Albert : Február

Február az új élet reménye,
tavasz tavaszának hajnala.
Vágyainknak zsenge magvetése,
ébredezés, ábrándok hava.

A nappali fény, hosszabbodni látszik,
míg délidőnek árnya rövidebb.
Már a barka rügyet bont, virágzik,
érezni, a tavasz közeleg.

Tisztább a lég, múlnak bús ködök,
a szürke napok egyre távolabb.
Már az ég is kékbe öltözött,
dédelgetvén féltett álmokat.

Új tavasz jön, új álmok, új vágyak,
a múlt, mint a tél lassan elmerül.
Másképp ragyognak utak és házak,
lelkünk könnyebb, lényünk felderül.

Olvad a hó, az eresz megcsurran,
ha ráragyog az áldott napsugár.
Járom utam az élet utcáin,
újabb évvel bölcsebb vagyok már.

Válasz

nagyon szép , köszönöm,hogy olvashattam

Előzmény

Válasz

Árvai Attila:

HA AZT KÉRNÉD

Ha azt kérnéd, segítsek, azonnal megtenném
Boldogságod percét, rendre eltervezném
Mond, kérlek, mit tegyek?- Én akkor is megtenném
Ha szívem úgy szenvedne, kínom elrejteném...

Ha azt kérnéd, beszéljek, meghallhasd a hangom
Azt kérném, nézz reám, megláthasd az arcom
Mert jól tudom, arra vágysz, tiszta szívvel élhess
Könnyeidnek íze, néha keserédes...

Azt kérnéd, meséljek a gyötrő elmúlásról
A fájdalomban megjárt éveid súlyáról
Mikor kérnél tőlem egy őszinte pillantást
Feladnám mindenem, hogy holnap tisztábban láss...

Ha megkérnél, mutassak egy boldogabb életet
Hidd el megmutatnám, hol találsz fényeket
Sorsod elkísérném oda, hol nevetnél...
Lélektársaidat, sokat felismernél...

Megkérlek, szólíts meg, hogy segíthessek Neked
Felfogjam arcodról a patakzó könnyeket
Hogy megöntözzem vele hervadó lelkedet...
Hogy felismerd a reményt, utad, s a mennyeket...

Válasz

Nagyon szép ,köszönő.-

Válasz

Szuhanics Albert

Boldogasszony Anyánk

Boldogasszony Anyánk, tekints le az égből,
Őrizőn figyelj ránk, a mennyei székből!
Miként egy jó anya, úgy nézzél e népre,
Add, hogy fogyásunknak, végre legyen vége!

Szent István királyunk, egykor szent kezedbe,
Ajánlá országunk, esküdvén nevedre.
Óvó tekinteted járjon minket körül,
Mi boldogok leszünk, az Isten könyörül!

A Kárpátok ölén imád minden magyar,
Új zsoltárok zengnek hegyen, völgyön hamar!
Szent fiad örvendez, mi rossz, fordul jóra,
Ím visszatér Urunk, közeleg az óra!

Légy hát engedelmes, legyél töredelmes,
Legyél szerelmetes, szeretettel teljes!
Lelkedet mossad hát, patyolat tisztára,
Úgy várjál Uradra, Istened szavára!

Üdvözlégy Mária, Istennek szent anyja,
Királynőnk, magyarok Nagy-Boldogasszonya!
Apostol-királyink, országunk szentjei,
Előtted szolgálnak, míg létük mennyei.

Érdemük láthatják, angyalok az égben,
Koronánk üzenet, úgy ahogyan régen.
Szent és sérthetetlen ez az ország, s népe,
Legyen itt boldogság, bőség, örök béke!

Válasz

REMÉNYIK SÁNDOR





HOGY MIÉRT CSAK ÍGY.



NE KÉRDEZZETEK



ÉN ÍGY ÁLMODOM,



ÉN ÍGY ÉRZEK.



ILYEN MESSZIRŐL,



ILYEN HALKAN.



ILY KOMOLYAN,



ILY KÖDBEN HALTAN.



ILY RAGYOGÓAN,



ILY FÉNYES VÉRTTEL.



ŰZÖTT AZ ÉLET,

S MÉGSEM ÉRT EL.



MENEDÉKEM A NAGY HEGYEK,



AZ ÉLET FÖLÖTT: ELMEGYEK.



S KÖSZÖNTÖM ŐT, KI



ZAJLIK ÉS PIHEN.



ÉN ÖRÖK VÁNDOR

S ÖRÖK IDEGEN.

Válasz

Erdélyi Gábor (A)


Szem-mosoly


Hiányoztam?
Nem voltam itt?
Talán épp az utcán
átfagyottan léptem át
egy eső után maradt
tócsányi, didergő vizet.
Akkor gondoltál rám?
Mikor egyedül a sötétben
keresett agyamban a remény
és nem talált hitet?
Esetleg ott voltál
mikor egy felhőn ásított
a nap?
Kezében zsoltár volt a fény
egy felém elküldött sugárban.
Elhiszem ha mondod.
Mosoly inog szemem sarkában
mert mertem látni a Tavaszt!
Ma...
Egy őszi délutánon.
Kedvetlen nyűg arat mindenütt
nyirkosság tanyáz a fákon
az utcán holt levélkupac
alatta már az enyészeté lett
a sok nyári álom...
S Neked hiányzom...
Higgyek még
egy félig kacér mosolynak?
Mert ha kell: Kivárom sorom!
De csak akkor,
ha hiányzom...

Válasz

Váci Mihály


A hordozó energia o


Sorsom folyóval telt meder,
mederre lelt folyó a sorsom.
Szép partú szerelem terel,
partjait én rajzolom folyton.

Szobámnak éjszakákon át
röntgenező szűknégyzetében,
ott dobogok a sors bezárt
ívei közt - a gondra ébren.

A létnek más törvénye éltet
már, - nem a biológia:
- az akkumulált szenvedések
nagyfeszültségű árama.

Ó, szinte süt belőlem ez
a halálos ütésű áram:
dobálja fáradt szívemet
düh-szerelem két fázisában.

A magamon tűrt szenvedés
magányban tanult mágiája
önkínom elnémítva néz
szörnyű mosollyal a világra.

Már minden fájt - semmi se fájhat.
Eszméletem tiszta maradt:
mind-azt mi fáj még a világnak,
- kormányozni szívem alatt.

Így leltem a rettenetes
erejű hordozó energiára:
- a véletek élt szenvedés keres
utat s röpít megváltó csillagára.

Válasz